A ragasztásról

Mostanában többen kérdezték, hogy milyen ragasztót érdemes használni ékszerek ragasztásához, illetve hogy kell használni, hogy tartós legyen.
Gondoltam, a gyurmás bejegyzéshez hasonlóan összeszedem a tudnivalókat.

Kép innen
a fotó csak illusztráció :)

Azt az elején leszögezném, hogy az ötvös suliba nekünk annyit mondtak, hogy nem ragasztunk kikevered a ragasztót a megfelelő arányba, aztán felkened, és hagyod megszáradni. Tavasszal ehhez képest komplett kiselőadást hallgathattam meg a berlini ötvösműhelyben arról, hogy is kéne ragasztani. Vagyis első körben érdemes elolvasni a dobozon található útmutatót, és lehetőleg minél többet betartani az előírásokból. :)

Ami fontos, hogy ékszerragasztáshoz kétkomponensű, epoxy ragasztót érdemes használni. Ez - mint a neve is mutatja - két külön tubusban, két komponensből áll, 1:1 arányban kell kikeverni jó alaposan, figyelve az arányokra, és műgyanta-szerűen, átlátszóan fog megszáradni a végén.
Ami semmi esetre sem használható ékszerhez: pl a ragasztópisztoly.

Én most alapvetően ékszer ragasztásról fogok írni, azaz van egy fém alapunk (gyűrű, bedugós fülbevaló pl), és valami, amit rá akarunk ragasztani. Ez lehet fa, gyurma, műanyag, bármi.

1. A fém részt, amire ragasztani fogunk, felcsiszoljuk durva csiszolópapírral, esetleg köszörűvel, kinek mi esik kézre. Nem baj, ha megsérül a bevonat a gyűrűn (ezüstözés, ródiumozás, stb - nem fog látszani, hiszen ide ragasztunk). Ha a ragasztandó elem is fém, ugyanúgy felérdesítjük azon a ponton, ahol a gyűrűalappal/fülbevalóval találkozni fog.
2. Zsírtalanítsuk a fém felületet, vagyis töröljük át pl acetonnal. Utána összetaperolni nem ér, mert ujjlenyomatos, azaz zsíros és koszos lesz. :)
3. Töröljük át a ragasztandó felületet is, és lehetőleg ezt se taperoljuk utána (ez különösen apró részeknél izgalmas mutatvány...) A zsírtalanított elemeket tiszta felületre helyezzük, lehet pl tiszta papírtörlőt helyezni alá.
4. Most lehet keverni a ragasztót, 1:1 arányban. Általában a tubuson rajta van, hogy mi van benne: resin (gyanta), vagy hardener (ettől köt meg a gyanta). Utóbbiból lehet picit több, akkor tutira megszárad, de egyrészt hamarabb fog megkötni, másrészt nem nagyon érdemes eltérni az 1:1-es aránytól, mert a legjobb minősége így lesz a ragasztónak. Ha a gyantából keverünk véletlenül többet, a ragasztó felülete mindig picit ragadni fog, soha nem szárad meg igazán.
5. Kenjünk ragasztót a fém részre, és nyomjuk rá a ragasztandó cuccot. Fontos, hogy jól nyomjuk össze, hogy ne maradjon a két réteg között levegő. Az a legjobb, ha a ragasztó minden irányban túlfolyik a kerek felületen, amire ragasztunk. Nem kifejezetten esztétikus, de egyrészt a ragasztó átlátszó lesz száradás után, másrészt így lesz biztosan tartós a ragasztásunk. Nem érdemes spórolni a ragasztással. (Nekem ezt nagyszerűen prezentálták a műhelyben: ahol kevesebb a ragasztó, némi erőkifejtéssel le lehet törni a gyűrűalapot/fülit, ahol sok, ott szinte lehetetlen.) Nem muszáj a száradási idő végéig összenyomni a két elemet, nem attól lesz jó a kötés. :)
6. Ne piszkáljuk, amíg meg nem szárad. :) Száradás után az epoxy ragasztó általában vízálló, DE ehhez érdemes tényleg elolvasni a használati utasítást. Az Araldit ragasztó pl ránézésre nagyszerűen használható fa-fém elemek ragasztásához, viszont amint nedvességet kap a kész tárgy, a ragasztó elenged. (Én most UHU-t használok, a csomagolás szerint alkalmas fa és fém ragasztásához is, és a csomagolás szerint is bírja a vizet.)

Ami még fontos, az a kötési idő... Lehet kapni olyan ragasztókat, amivel 5 percig lehet dolgozni bekeverés után, és olyat is, ami lassú kötésű, és 90 percig még lehet használni. Ékszerekhez érdemes a lassú kötési idejűt használni, ugyanis az 5 perces tényleg nagyon hamar kötni kezd, és azok a darabok, amiket úgy ragasztottunk meg, hogy már kezdett kötni a ragasztó (kezd ragadni, nyúlni), egyáltalán nem lesznek tartósak, hiába tűnik úgy, hogy még tudtunk vele ragasztani. Pillanatok alatt szét fog esni használat közben... Lassan száradó verziónál viszont figyelni kell arra is, hogy amit ragasszunk, ne tudjon elmozdulni, amíg tart a kötési idő (pl domború felületeknél remekül le tud csúszni a fülbevaló alap a domború felületről, és mire észbe kapunk, már az egész ferdén áll. :) Meg elvileg a lassú kötési idejű mindenképpen sokkal tartósabb kötést eredményez.

A száradási idő végéig figyeljünk, hogy ne nagyon kerüljön nagyobb mennyiségű por, kosz a ragasztóba (vagyis ne kezdjünk csiszolni az éppen száradó tárgyak közvetlen közelében).