A ragasztásról

Mostanában többen kérdezték, hogy milyen ragasztót érdemes használni ékszerek ragasztásához, illetve hogy kell használni, hogy tartós legyen.
Gondoltam, a gyurmás bejegyzéshez hasonlóan összeszedem a tudnivalókat.

Kép innen
a fotó csak illusztráció :)

Azt az elején leszögezném, hogy az ötvös suliba nekünk annyit mondtak, hogy nem ragasztunk kikevered a ragasztót a megfelelő arányba, aztán felkened, és hagyod megszáradni. Tavasszal ehhez képest komplett kiselőadást hallgathattam meg a berlini ötvösműhelyben arról, hogy is kéne ragasztani. Vagyis első körben érdemes elolvasni a dobozon található útmutatót, és lehetőleg minél többet betartani az előírásokból. :)

Ami fontos, hogy ékszerragasztáshoz kétkomponensű, epoxy ragasztót érdemes használni. Ez - mint a neve is mutatja - két külön tubusban, két komponensből áll, 1:1 arányban kell kikeverni jó alaposan, figyelve az arányokra, és műgyanta-szerűen, átlátszóan fog megszáradni a végén.
Ami semmi esetre sem használható ékszerhez: pl a ragasztópisztoly.

Én most alapvetően ékszer ragasztásról fogok írni, azaz van egy fém alapunk (gyűrű, bedugós fülbevaló pl), és valami, amit rá akarunk ragasztani. Ez lehet fa, gyurma, műanyag, bármi.

1. A fém részt, amire ragasztani fogunk, felcsiszoljuk durva csiszolópapírral, esetleg köszörűvel, kinek mi esik kézre. Nem baj, ha megsérül a bevonat a gyűrűn (ezüstözés, ródiumozás, stb - nem fog látszani, hiszen ide ragasztunk). Ha a ragasztandó elem is fém, ugyanúgy felérdesítjük azon a ponton, ahol a gyűrűalappal/fülbevalóval találkozni fog.
2. Zsírtalanítsuk a fém felületet, vagyis töröljük át pl acetonnal. Utána összetaperolni nem ér, mert ujjlenyomatos, azaz zsíros és koszos lesz. :)
3. Töröljük át a ragasztandó felületet is, és lehetőleg ezt se taperoljuk utána (ez különösen apró részeknél izgalmas mutatvány...) A zsírtalanított elemeket tiszta felületre helyezzük, lehet pl tiszta papírtörlőt helyezni alá.
4. Most lehet keverni a ragasztót, 1:1 arányban. Általában a tubuson rajta van, hogy mi van benne: resin (gyanta), vagy hardener (ettől köt meg a gyanta). Utóbbiból lehet picit több, akkor tutira megszárad, de egyrészt hamarabb fog megkötni, másrészt nem nagyon érdemes eltérni az 1:1-es aránytól, mert a legjobb minősége így lesz a ragasztónak. Ha a gyantából keverünk véletlenül többet, a ragasztó felülete mindig picit ragadni fog, soha nem szárad meg igazán.
5. Kenjünk ragasztót a fém részre, és nyomjuk rá a ragasztandó cuccot. Fontos, hogy jól nyomjuk össze, hogy ne maradjon a két réteg között levegő. Az a legjobb, ha a ragasztó minden irányban túlfolyik a kerek felületen, amire ragasztunk. Nem kifejezetten esztétikus, de egyrészt a ragasztó átlátszó lesz száradás után, másrészt így lesz biztosan tartós a ragasztásunk. Nem érdemes spórolni a ragasztással. (Nekem ezt nagyszerűen prezentálták a műhelyben: ahol kevesebb a ragasztó, némi erőkifejtéssel le lehet törni a gyűrűalapot/fülit, ahol sok, ott szinte lehetetlen.) Nem muszáj a száradási idő végéig összenyomni a két elemet, nem attól lesz jó a kötés. :)
6. Ne piszkáljuk, amíg meg nem szárad. :) Száradás után az epoxy ragasztó általában vízálló, DE ehhez érdemes tényleg elolvasni a használati utasítást. Az Araldit ragasztó pl ránézésre nagyszerűen használható fa-fém elemek ragasztásához, viszont amint nedvességet kap a kész tárgy, a ragasztó elenged. (Én most UHU-t használok, a csomagolás szerint alkalmas fa és fém ragasztásához is, és a csomagolás szerint is bírja a vizet.)

Ami még fontos, az a kötési idő... Lehet kapni olyan ragasztókat, amivel 5 percig lehet dolgozni bekeverés után, és olyat is, ami lassú kötésű, és 90 percig még lehet használni. Ékszerekhez érdemes a lassú kötési idejűt használni, ugyanis az 5 perces tényleg nagyon hamar kötni kezd, és azok a darabok, amiket úgy ragasztottunk meg, hogy már kezdett kötni a ragasztó (kezd ragadni, nyúlni), egyáltalán nem lesznek tartósak, hiába tűnik úgy, hogy még tudtunk vele ragasztani. Pillanatok alatt szét fog esni használat közben... Lassan száradó verziónál viszont figyelni kell arra is, hogy amit ragasszunk, ne tudjon elmozdulni, amíg tart a kötési idő (pl domború felületeknél remekül le tud csúszni a fülbevaló alap a domború felületről, és mire észbe kapunk, már az egész ferdén áll. :) Meg elvileg a lassú kötési idejű mindenképpen sokkal tartósabb kötést eredményez.

A száradási idő végéig figyeljünk, hogy ne nagyon kerüljön nagyobb mennyiségű por, kosz a ragasztóba (vagyis ne kezdjünk csiszolni az éppen száradó tárgyak közvetlen közelében).

Karácsonyi gasztroajándék ötletek

Részemről nagyon szeretem a gasztro ajándékokat - kapni és készíteni is. Még mindig jobb egy finom süti/bonbon, mint a nyakkendő-zokni-dezodor kör. :P
Aki unja már a bonbon készítést, az az alábbi ötletekből is inspirálódhat.

A mostani bejegyzésben a régi blogomból szedem össze a gasztro ajándékokat. Mivel már hetek óta gyűjtögetem a Pinteresten az ötleteket, következő alkalommal pedig onnan hozok válogatást.

Pillecukor

Sokan nem tudják, hogy a pillecukor házilag is nagyon könnyen elkészíthető. Ha karácsonyi ajándéknak szánjuk, ahelyett, hogy simán felkockáznánk a pillecukor tömböt, használhatunk sütikiszúrókat is. A fotón épp az új hópihés formámat próbáltam ki. ;) Készült olyan verzió is, ahol a hópihe közepére olvasztott csokival ragasztottam fel ezüst és csillogó kék cukorgyöngyöket. Celofánba csomagolva látványos és finom ajándék nem csak gyerekeknek.
Recept és készítési útmutató itt.

Csokiszalámi

A képen látható csokiszalámit Apukám kapta pár éve, és elsőre konkrétan nem is akarta elhinni, hogy ez bizony csokoládé. Készíthetjük tej-, ét- és fehér csokiból is, tehetünk bele aszalt gyümölcsöket, magvakat, de akár zselécukorkát és kekszet is. A képen látható példányban keksz, pisztácia, mogyoró, dió, aszalt szilva, és talán kandírozott narancs volt.
Pontos recept, nyomtatható címke és készítési útmutató itt.

Fess mézeskalácsot!

Ugyan a mézeskalács a karácsony elmaradhatatlan tartozéka, sok helyen csak a sütit sütik meg, ki már nem festik a formákat. Főleg, ahol nincs gyerek... A mézeskalács házikón túl kekszet is lehet ajándékba készíteni, ha van egy kis időd és kézügyességed aprólékos mintákat festeni. Cukorgyönggyel, ehető csillámporral, színes dekor ceruzával (vagy a tojáshabba kevert ételszínezékkel) pedig még komoly kézügyességre sincs szükség (a kevésbé jól sikerült darabokat pedig gyorsan meg lehet enni ;).
Manapság már a hipermarketek is árulnak szuper, ehető cukorgyöngyöket, budapestieknek pedig a Fővám térnél található ázsiai boltot ajánlom (a csarnok mellett), itt hatalmas választékban kapható mindenféle ételszínezék, aroma, cukorgyöngy, stbstb.
A képen látható sütik egyébként évfordulós ajándéknak készültek, és eredetileg nem mézes, hanem kókuszos receptet használtam.
Itt a recept, meg minden.

Cukrozott, fahéjas mandula

Szintén alap téli édesség, nincs karácsonyi vásár forralt bor és fahéjas mandula illat nélkül. :) Házilag is egyszerűen elkészíthető, celofán tölcsérbe csomagolva szuper ajándéknak is.
Recept és készítési útmutató a blogban.

Ízesített popcorn

Kép a Pinterestről

Sajnos a saját verziómról nem készült fotó, így kénytelen voltam a Pinterestről kölcsönözni egyet. A sima, vajas (nem sózott és ízesített!) popcornt kipattogtattam a mikrohullámú sütőben. Az én verzióm nagyon egyszerű volt: különböző fűszerkeverékekkel ízesítettem, ami az alapból vajas popcornba simán beletapadt. A képen látható verzióhoz a kipattogott kukoricát elterítjük egy kibélt tepsiben, majd fehér csokit olvasztunk, belekeverjük a piros ételfestéket, amíg megfelelő árnyalatú lesz a csokoládé, és ezt öntjük rá egyenletesen a tepsibe terített kukoricára. Mielőtt megszilárdul a csoki, forgassuk bele jól a kukorica szemeket, hogy mindenhol egyenletesen legyen rajta.

Ezen a linken pedig 45 popcorn recept várja a kipróbálást. :)

Még pár kép a Pinterestről inspiráció gyanánt:

Kép innen

Ez simán működik franciadrazséval is :)
Kép innen

Igazi karácsonyi színek, főleg ezzel a csomagolással :)
Kép innen

Kép innen

Kötött nyakmelegítő

Mint a legtöbb aktívan kézműveskedő embernél, az ékszerkészítés nálam is hobbinak indult eredetileg. Aztán amikor elvégeztem a tűzzománc, majd az ötvös sulit, a hobbiból lassan munka lett. Ha készítettem valamit, a családom megkérdezte, hogy eladásra készült? Ritkán van/volt olyan, hogy valamit csak a saját szórakozásomra készítsek el (ezek többnyire komolyabb ötvösékszerek, amiket meg sem próbálok eladni megfelelő felület híján...). Mivel így elvesztettem a hobbimat (vagy ha így szimpatikusabb: a munkám a hobbim :P), kellett találni valami mást, amit szimplán a szórakozásért csinálhatok, mindenféle kötöttségek nélkül. Ja, és lehetőleg azért legyen kreatív. :P

Kb másfél éve kezdtem el horgolni tanulni, vagyis feleleveníteni azt, amit gyerekkoromban megtanultam. eredetileg azért, mert teljesen beleszerettem a csipkékbe, amiről aztán kiderült, hogy inkább vert csipke az, és köze sincs a horgoláshoz. ;) Idővel aztán rájöttem, hogy csipkét nem csak horgolni lehet, hanem kötni is - nálam valamiért a kötés=pulóver volt, de semmiképp sem csipke. Miután a Facebookos Kötős-horgolós csoport eloszlatta ezt a tévhitet, persze kötni is meg akartam tanulni. :P

A fentebb említett fb csoportban fut most egy játék, ami olyan, mint régen a suliban volt a "karácsonyi húzás". Igaz, csak virtuálisan húztunk, de lényeg, hogy a "húzottadnak" kell kötni vagy horgolni nyakmelegítőt. Vicces látni, hogy mindenki mennyire izgul, hogy vajon jól választott-e színt és mintát a párjának. ;)

Én a múlt héten készültem el ezzel a nyakmelegítővel, és még legalább 3 hétig kell izgulnom, hogy vajon a páromnak tetszeni fog-e. (Mivel igyekszünk úgy postolni a munkákról a képeket, hogy ne lehessen rájönni, melyik kinek készül, pl szín alapján, ennek a sálnak sem ez a szép lila az eredeti színe. :)

Fonal: Lana Grossa MerinoMix, majdnem 2 gombolyag
Minta: Origami Falls Cowl

Én többször ismételtem a megadott mintaegységet, és kevesebb szemszámmal indítottam. A kezdés (és a befejezés is) az ún. "picot hem" kezdéssel indult, amit sokáig annyira nem értettem, hogy kb 3x bontottam le a sálat az első 10 sor után. :P Lényeg, hogy provisional cast on-nal kezdünk, azaz először csinálunk egy annyi láncszemből álló sort, ahány szemmel kezdeni fogunk. Ezt simán horgolótűvel csináljuk, majd ügyesen felfűzzük a kötőtűre a láncszemeket, és úgy folytatjuk a kötést, hogy lényegében a második sort kezdjük kötni. 7 sima sor után jön egy sor, ahol "1 ráhajtás, 2 simán összekötött szem" váltakozik, majd ismét kötünk 7 sima sort. Ekkor kibontjuk a láncszemsort a kötés alján, felszedjük egy másik tűre, és visszahajtjuk hátra fele a kötést. A két tűt (amivel eddig dolgoztunk, és amire az előbb felszedtük a kibontott szemeket) egymás mellé tesszük, és úgy kötünk tovább, hogy két szemet összekötünk: egyet az egyik tűről, másikat a másikról. Így ugyanannyi szemszám marad, de már csak egy tű lesz a kezünkben, a kötés alja pedig egy vastagabb és masszívabb szegély lesz, ami nem pöndörödik fel. A pikókat meg a "ráhajtás-2 szem össze" sor adja: ez van pont a hajtásnál, és ez a minta tűnik úgy, mint ha pikók lennének a kötés szélén. Szerintem zseniális technika, bár elég macerás, és elég vastag is, így vékonyabb fonalnál nem biztos, hogy annyira jól mutat.

A másik nagy (újra)felfedezés pedig a kötésjelölő volt. Miután a második sorba (mmint ahol már mintát kellett kötni) elbambultam és a sor végén nem jött ki a szemszám, rájöttem, hogy minden mintaegység végén oda kéne biggyeszteni egy kötésjelölőt, és akkor legalább még 10 szemen belül észre veszem, ha valamit elszúrtam. Kivéve, ha annyira bambulok, hogy sima helyett fordítottakat kötök, de megfelelő szemszámban - na arra nincs segítség. ;P Így mindenesetre egész jól le lehet minimalizálni a tévedéseket.

 itt épp a méretet próbálgattam, fent látszanak a kötésjelölők is :)

Én nagyon szeretem a csősálakat/nyakmelegítőket, mert nem tud annyira elcsúszni a nyakamban, mint egy sima sál, és sokkal látványosabban és gyorsabban lehet haladni velük, mint egy 2 méteres, körbetekerős verzióval. :)